Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Benyhe Kálmán, gyémántdiplomás gyógyszerész, életének 87. évében elhunyt.
Dr. Benyhe Kálmán 1937-ben született Budapesten. Apja, Benyhe Kálmán, Hódmezővásárhelyről került a fővárosba, banktisztviselő, majd könyvelő, anyja, Dobos Julianna ápolónő és diakonissza volt.
Három testvére közül a legidősebbként látta meg a napvilágot, húga 2 évvel, urológus orvos öccse 4 évvel később született.
Az általános iskola első négy osztályát Kispesten végezte. 1947-ben – a Budapesti Református Gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, de a Gimnázium megszüntetése és iskolaváltás miatt végül 1956-ban az Élelmiszeripari Technikumban érettségizett kitűnő eredménnyel.
Egy évet dolgozott a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Karára jelentkezett és nyert felvételt. 1959-1960-ban diákkörös és demonstrátor volt Dr. Clauder Ottó professzor által vezetett Gyógyszerészi Szerves Kémiai Intézetben. (ma: Szerves Vegytani Intézet)
1962-ben államvizsgázott, márciusban feleségül vette Ragó Valéria évfolyamtársát.
1963-66 között Clauder professzor felkérésére tanársegéd lett az Intézetben, közben mellékállást vállalt fővárosi gyógyszertárakban és a nyári tanulmányi szünetekben vidéken is.
1966 őszétől feleségével együtt a lábatlani gyógyszertárat vezették. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság (MGYT) Komárom megyei szervezete munkájába bekapcsolódva több alkalommal vett részt – társával együtt – szakmai pályázatokon, rendezvényeken, Rozsnyai-versenyen. Hamarosan az MGYT megyei szervezetének titkára lett.
1971 tavaszán visszaköltöztek Budapestre, és feleségével mindketten a Fővárosi Tanács
Gyógyszertári Központjánál helyezkedtek el. Az Országos Gyógyszerészeti Intézetben szakfelügyelői képesítést szerzett, ezután szakfelügyelő gyógyszerészként dolgozott, közben átmenetileg az analitikai laboratórium munkájában is részt vett.
A Gyógyszertári Központban Rázsó István igazgató és dr. Váradi József főgyógyszerész szakmai titkára lett. Ebben a munkakörben jelentős vállalatirányítási és szervezői feladatokat látott el. Két szakgyógyszerészi képesítést adó vizsgát tett: gyógyszerellenőrzésből és gyógyszerügyi szervezésből, később felsőfokú munkaügyi szakképesítést is szerzett.
Megbízást kapott az MGYT megalakulása 50. évfordulója alkalmából szervezett 1974. évi jubileumi kongresszus titkári feladatainak ellátására. A kongresszus hazai és nemzetközi sikere eredményezte, hogy az MGYT az elkövetkező 20 évben is megbízta hasonló feladatokkal, így, többek között, az 1984. évi budapesti gyógyszerész (FIP) Világkongresszus házigazda szervezői feladataival is.
A ’80-as években tagja volt az MGYT országos vezetőségének. Tevékenységéért két alkalommal is megkapta Societas Pharmaceutica Hungarica emlékérmet.
1980. január 1-jén a kinevezték a Fővárosi Gyógyszertári Központ munkaügyi osztályvezetőjévé. 1980 és 1990 közötti években a Gyógyszertári Központ dinamikusan fejlődött: a vállalat dolgozói létszáma 4500-5000 fő között mozgott.
A rendszerváltást megelőző 1988-89-es években az MGYT országos vezetőségének tagjaként szorgalmazta és szervezte a Magyar Gyógyszerészi Kamara megalakítását, mely végül 1989. július 15-én teljesült is. A Kamara Elnökségébe is beválasztották. A következő években a Kamara országos és budapesti szervezetében látott el különböző tisztségeket.
1993-ban a gyógyszertárak és a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja - új nevén Pharmafontana – privatizációja előtt távozott a cégtől, és a Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet tulajdonában lévő Spiropharma Kft. ügyvezető igazgatója lett. 1996-ban a felesége – Benyhe Kálmánné, Ragó Valéria – résztulajdonában lévő Budapest belvárosi Kígyó gyógyszertárban dolgozott gyógyszerészként. 1997-ben nyugdíjba ment. Rövid pihenő és hosszú utazás után hazatérve hiányzott a gyógyszertári munka, így további nyolc évet dolgozott az óbudai Caruel – Újlak patika csapatában.
Lányaitól 4 unokája született, ők folyamatosan biztosították nyugdíjas korában az aktív nagyapai elfoglaltságot. 1993-tól több mint 20 éven keresztül művelte a Balaton melletti szőlőjét nagy örömmel és lelkesedéssel. Közben folyamatosan követte szakmája újdonságait és a Magyar Gyógyszerészi Kamara helyi szervezeteiben is továbbra is aktívan tevékenykedett.
A nyugdíjas évei mozgalmasan teltek, feleségével felfedezték Magyarországot és a világot, mindig is szerettek utazni, más kultúrákat megismerni. 2020-tól társa egészsége megroppant, ekkortól az ő segítése állt az élete középpontjában egészen 2021-es haláláig. Egyedül maradva is aktív maradt, nyugdíjas gyógyszerész kollégái körében talált társaságot, szellemi, kulturális és fizikai feltöltődést.
Hálásak vagyunk életéért.
