Dr. Benyhe Kálmánné, dr. Ragó Valéria, a budapesti, belvárosi „Kígyó” gyógyszertár korábbi vezetője, aranydiplomás gyógyszerész, életének 83. évében elhunyt.

1939. március 27-én született Kiskunfélegyházán, ahol nagyapja módos gazdálkodó volt. Szülei pedagógusként a Pest megyei Kocsér község iskolájában tanítottak – apja igazgatóként – több mint 40 évig. Valéria az általános iskolát Kocséron végezte, majd a híres, nagykőrösi Arany János Gimnáziumban folytatta tanulmányait. A középiskolában, a tanulás mellett versenyszerűen sportolt: atletizált, rövidtávfutás és magasugrás volt a specialitása. Az országos szpartakiádot kétszer nyerte meg az utóbbi számban, az 1950-es években.

1957-ben kitűnő eredménnyel érettségizett, majd felvételt nyert a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Karára. Az államvizsgát megelőző szakmai gyakorlatot Hajdúhadházán töltötte, majd 1962-ben vette át diplomáját. A Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjánál sikerült elhelyezkednie. Még abban az évben, márciusban férjhez ment évfolyamtársához Benyhe Kálmánhoz, akivel 59 évet éltek boldog házasságban.

Budapesten szívesen alkalmazták a fiatal, agilis gyógyszerésznőt, akit rövidesen változó munkahelyű munkatársként foglalkoztattak, s ez azt is jelentette, hogy számos patikában dolgozott Budapest szerte, és sokoldalú szakmai tapasztalatokat szerzett. Néhány év elteltével, férjével a Komárom megyei lábatlani gyógyszertár vezetői állását pályázták meg és nyerték el. Lábatlanon rövid idő alatt jó kapcsolatot tudtak kialakítani a község és a környék orvosaival, a lakossággal, a környező üzemekkel. Mindemellett jutott ideje megyei szakmai pályázatokon és az 1967-es pécsi Rozsnyai emlékversenyen is díjazottként részt venni. Öt év vidéki élet és munka után Budapestre költöztek, és Valéria ezután 25 éven keresztül Budapesten látott el különböző gyógyszertárakban helyettesi és vezetői feladatokat.

Időközben két szakgyógyszerészi képesítést is szerzett, és mint oktató gyógyszerész, szívesen foglalkozott az államvizsgára készülő gyógyszerészhallgatók tanításával és gyakorlati képzésével is.

Az 1980-as évek elején az újonnan megnyílt, kiemelkedően szép, műemlék berendezésű, belvárosi „Kígyó” patikának lett a vezetője, és helyettesével együtt nagy örömmel és lelkesedéssel irányította azt, és szolgálta a betegeket. Mindemellett folyamatosan aktív szerepet vállalt az V. kerületi Vöröskereszt mindennapi munkájában is.

A gyógyszertárak privatizációja a műemlék patikákat az 1990-es évek közepén érte el. A „Kígyó” gyógyszerészei együtt pályáztak eredményesen, így a gyógyszertár tulajdonosai lettek. Valéria az újraindulás első szakaszában aktívan részt vett a szervezésben és a napi munkában, majd nyugdíjba vonult. Otthon is fontos feladatok vártak reá, a két lányától született négy unoka, és ő boldogan és szeretettel vett részt serényen az unokák napi életében, szervezte immár a családja életét.

Nyugdíjas éveiben is a rá annyira jellemző mozgalmas és aktív életet élt: a természetjárás, kirándulás, messzi tájak és vidékek, különböző országok és kultúrák megismerése mellett folyamatosan frissítette irodalmi, képzőművészeti és zenei ismereteit: megszállott múzeum- és koncertlátogató volt. Kíváncsisága, érdeklődése és szellemi frissessége az utolsó, fizikailag már gyengébb 1-2 évében is megmaradt.

Példaértékűen gazdag és teljes életutat hagyott maga mögött.

Emlékét megőrizzük.