Már az sem egyértelmű, mitől tekintünk valamit természetesnek. Attól, ha azt élettelen vagy élő környezetünkből, (gyógy)növényekből, gombákból nyertük ki? De mi van akkor, ha egy vegyületet, amit nagy mennyiségben növények állítanak elő, máskor gyári körülmények között nyerik ki (pl. C-vitamin)? A gyári, szintetikus C-vitamin teljes mértékben megegyezik azzal, ami a növényekben van – ez minek minősül, természetesnek vagy szintetikusnak?

 
Elenyésző mellékhatásprofil = enyhe hatás

Ez a kérdés, azaz a természetes és szintetikus anyagok tulajdonságainak összevetése nagyon gyakran felmerül akkor, amikor a beteg ember a gyógyuláshoz, vagy egészségének megőrzéséhez keres eszközöket. Sokan azért keresik a természetes eredetű, például gyógynövényekből készített termékeket, mert azt feltételezik, hogy azok úgy gyógyítanak, hogy nincsenek mellékhatásaik vagy kölcsönhatásaik, illetve, ha vannak is, akkor enyhék. De vajon igaz-e ez? Nos, részben igen.

A nagyon széles körben használt gyógynövények zöme valóban enyhe mellékhatásokkal rendelkezik, de ennek ára is van. Ez az ár az, hogy hatáserősségük is enyhébb, mint az azonos célra használt szintetikus gyógyszereké. Ez persze nem mindig baj: enyhe szorongás esetén nem szükséges erős nyugtatót bevenni, ha egy gyengébb gyógytea is megteszi. De vannak esetek, amikor a gyógynövénykivonatok, teák nem elég hatásosak, ilyen esetekben szintetikus gyógyszerekhez kell nyúlni. A gyógyszerek hatóanyagait ugyanis úgy tervezik és fejlesztik, hogy azok jelentős hatást fejtsenek ki a szervezetre, ezért tehát egy nyugtató gyógyszer hatóanyaga általában erősebb, mint egy ugyanilyen hatású gyógynövényé.
A gyógynövények zöme valóban enyhe mellékhatásokkal rendelkezik, de hatáserősségük is enyhébb

A világ mérgeinek toplistáját természetes eredetű szerek vezetik

Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a szintetikus vegyületek általában véve nem erősebb hatásúak, mint a természetes eredetű anyagok. Sőt, éppen fordítva: a világ legmérgezőbb anyagainak toplistáján túlsúlyban vannak a természetes eredetűek. Ennek az a magyarázata, hogy például a növények szervezetében számos olyan vegyület termelődik, amelyek célja az adott faj megvédése: ha egy kórokozó vagy egy másik faj megtámadja, a védekezés egyik módja a támadó megmérgezése. A helyváltoztatásra képes élőlényeknek számos egyéb lehetősége is van a védekezésre, a növényeknek vagy gombáknak viszont ez a leghatékonyabb fegyvere. Nem véletlen, hogy ezek az élőlények számos igen mérgező vegyületet állítanak elő.

Sokszor ami nagy mennyiségben méreg, kis adagban gyógyhatású lehet

Ezek a mérgek sokféleképpen hathatnak az emberi szervezetre, és számos eset van, amikor megfelelően alacsony adagban nem mérgező, hanem gyógyhatást fejtenek ki. Az a vegyület, amely nagy mennyiségben elpusztít egy növényevő állatot azáltal, hogy a vérkeringését megbénítja, az ember számára kisebb dózisban akár vérnyomáscsökkentő is lehet. Konkrét példa: a nagyon mérgező tiszafa kérgének egyik vegyülete rákellenes gyógyszerként alkalmazható. Értő kezek között ugyanis a rendkívül veszélyes anyagok a gyógyulást szolgálhatják.

Az is előfordul, hogy a kinyert természetes vegyületet kémiailag módosítják annak érdekében, hogy megszelídítsék. Olyan módon próbálják megváltoztatni a szerkezetét, hogy jótékony hatása megmaradjon, vagy éppenséggel fokozódjon; és ezzel ellenkezőleg mérgező, nemkívánatos hatása pedig enyhüljön. Az ilyen molekulákat félszintetikus anyagoknak nevezik. A gyógyszerek zöme félszintetikus hatóanyagot tartalmaz. A gyógyszerkutatás legfőbb ihletforrása ugyanis a természet.

A természetben található molekulák közül nagyon sok hat az emberi szervezetre, a kutatók feladata mindössze annyi, hogy megtalálják: melyik anyag pontosan mire lehet jó.

A cikk a Magyar Gyógyszerészi Kamara szakmai ajánlásával készült.

Forrás: gyogyzona