Az E 100-tól kezdődő számok jelölik a színezékeket, E 200-tól a tartósítószereket, E 300-tól az antioxidánsokat, E 400-tól az emulgeálószereket, habképzőket, stabilizátorokat, zselésítőket, sűrítő- és szilárdító anyagokat, E 500-tól főként a különböző funkcióval rendelkező szervetlen sókat, E 600-tól az ízfokozókat és ízmódosítókat, E 900-tól az édesítőszereket, E 1000-től pedig a módosított keményítőket (nem tévesztendő össze a „natúr” keményítővel, amely élelmiszer összetevőnek számít) és egyéb technológiai hatású adalékanyagokat.
1. Színezékek
Ha a termék címkéjén az E jelzés után százzal kezdődő szám található, akkor az élelmiszer színezett. A színanyagok segítségével az áru tetszetőssé és étvágygerjesztővé válik. A színezékeket elsősorban az édességekhez, üdítőitalokhoz, szörpökhöz és égetett szeszesitalokhoz alkalmazzák.
Az élelmiszer-színezékek lehetnek természetesek (élelmiszer nyersanyagokból kivonással előállított), természetes eredetűek (élelmiszer nyersanyagokból előállított) vagy mesterségesek (szintetikus úton előállított, a természetes anyagoktól eltérő kémiai szerkezetűek). A közösségi előírások ezt a megkülönböztetést nem alkalmazzák, tehát ezeket a megkülönböztetéseket az élelmiszerek jelölésén nem lehet feltüntetni.
A természetes színezékek a növényi eredetű élelmiszerek szokásos alkotói [pl. a kurkumin (E 100), a riboflavin (E 101), a klorofillok (E 140), a karotinok (E 160a), a lutein (E 161b), a célkavörös (E 162), az antociánok (E 163), stb.], amelyek a növények eredeti színét biztosítják. Előállításuk a színezőanyag kivonásával és az egyéb anyagoktól történő szelektív elválasztással történik. Felhasználásukat korlátozza, hogy gyakran magukban hordozzák az eredeti nyersanyag ízét, nem elég stabilak, valamint drágák. Újabban megkülönböztetik a színező-élelmiszer fogalmat, ami olyan terméket jelent, mely a színező hatás mellett növeli az élelmiszer táplálkozásbiológiai értékét is, mivel ezekből a jelenlévő, nem színező hatású anyagokat nem távolították el. Ilyen például a spenót, sárgarépa, meggy, feketebodza lé. Ezek azonban nem adalékanyagok, hanem élelmiszerek! (Lásd az útmutatót!)
A természetes eredetű színezékek (E 150a karamell, E 153 növényi szén) állati vagy növényi eredetű nyersanyagokból készülnek, de ebben a formában természetes tartalomként nem fordulhatnak elő.
A mesterséges színezékek (E 102 tartrazin, E 104 kinolinsárga, E 122 azorubin, E 123 amarant, E 124 kosnilvörös A, E 151 Brilliánsfekete PN, E 180 litolrubin BK, stb.) szintetikus úton előállított, a természetes színezékektől alapvetően eltérő kémiai szerkezetű vegyületek. Az előzőeknél olcsóbbak, íztelenek, szagtalanok és jobb a színező hatásuk. Hátrányuk azonban, hogy legtöbbjük az emberi szervezet számára nem közömbösek, érzékeny embereknél nagyobb arányban váltanak ki élelmiszer-intoleranciát mint a természetes színezékek. Az adalékanyagok toxikológiai vizsgálatának bevezetésével és a vizsgálati módszerek fejlődésével az engedélyezett mesterséges színezékek köre lényegesen leszűkült. Fontos! A 1333/2008/EK számú, az élelmiszer-adalékanyagokról szóló Európai Parlament és Tanács rendelet V. számú mellékletében meghatározott figyelmeztető feliratot („a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”) kell feltüntetni az E 102, E 104, E 110, E 122, E 124 és az E 129 színezékek használata esetén.
A cikk teljes terjedelmében ide kattintva olvasható!
Forrás: https://elelmiszerlanc.kormany.hu
