A Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság meghatározása szerint a rhinitis az orrnyálkahártya gyulladása, amely klinikailag akkor állapítható meg, ha a jellegzetes tünetek (tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, orrviszketés) közül legalább kettő, hetente több napon át, naponta legalább fél–egy órán keresztül fennáll . Mennyiben térnek el a második generációs antihisztaminok?

 

Az 1980-as évek elejére elkészültek az első olyan antihisztaminok (pl. terfenadin, cetirizin), amelyek jelentősen gyengébb szedáló hatással rendelkeztek a korábbiakban elért, kiváló klinikai hatékonyság megtartása mellett. Ezek a vegyületek már a második generációs antihisztaminok csoportjába sorolhatók.

 

 A következő időszakban nemcsak számos új vegyület előállítására és klinikai alkalmazására került sor, hanem több vizsgálat indult annak megértése érdekében, hogyan alakul ki az antihisztaminok központi idegrendszeri hatása, és milyen tényezők befolyásolják ennek a hatásnak az erősségét? Ennek a folyamatnak további elősegítője volt az olyan hatóanyagok felfedezése, amelyek nem vagy csak nagyon minimális szedáló hatást mutatnak (pl. fexofenadin, olopatadin, bilasztin).

 

A második generációs antihisztaminok kifejlesztését elindító igény nem a jobb klinikai hatékonyság elérése volt, hiszen ebből a szempontból már az első generációs antihisztaminok is megfelelő aktivitással rendelkeztek, hanem a szedáló mellékhatás csökkentése, amely egyes első generációs antihisztaminok lokális alkalmazásakor is megfigyelhető. Több évtized alatt sikerült elérni a kívánt célt: a legutóbbi időszakban végzett laboratóriumi és klinikai vizsgálatok eredményei megerősítik, hogy a második generációs antihisztaminok közül is kiemelkedik a fexofenadin és a bilasztin, melyek nem okoznak szedáló mellékhatást az alkalmazásuk során. Ugyanezek a vizsgálati eredmények azonban azt is mutatják, hogy nagy különbségek lehetnek a gyógyszerkészítményeket szedő betegek között, azaz a kezelt populációban általában álmosságot nem okozó hatóanyag egyes betegeknél akár kismértékű fáradtságot, esetleg koncentrálóképesség-csökkenést is okozhat.  Tehát továbbra is fontos szerepe a gyógyszerésznek tájékoztatni a betegeket a mellékhatás kialakulásával összefüggő egyéni eltérésekről, és a mellékhatás megjelenésekor a lehetséges alternatív hatóanyagokról.

 

Szemlézte: dr. Pálffy Beáta

gyógyszerhatástan szakgyógyszerész

 

A cikk teljes terjedelmében ide kattintva olvasható!

A teljes cikk: Miért_nem_álmosítanak_a_második_generációs_antihisztaminok.pdf

A hozzászóláshoz be kell lépnie. Ha még nem regisztrált, IDE KATTINTVA megteheti.

epapir mgykogyei logo   aeek logo EESZT logomagyosz new

gyoftex logohum2neak logo dombor2neak logoelogo